Az Isten Egy vagy Három?

Switch to English version

Many thanks to our Romanian friends, Ianos Takacs and others, for translating this article into Hungarian.

Senki sem tudja a legjobban, ha Ő egy vagy három, mint Maga Isten. Feltételezzük, hogy Isten Természete három: három személy Egyben. Feltételezhetjük, méltán, hogy Isten megteheti azt, hogy tudomásunkra hozza ezt, azoknak akik Őt imádják, hogy ha Ő úgy választaná. Feltételezzük, Ő azt óhajtja, hogy ezt a háromság eszmét vagy háromegységet közölje az emberekkel. Hogyan tudná Ő ezt elérni? Egyszerű és közvetlen tudna lenni, hiszen nem nehéz mondani: “Én három vagyok” vagy “Én három vagyok Egyben: az Édesapa, a Fiú és a Szellem”.

Más megközelítésből, Isten ugy választhatná, hogy fokozatosan, lépésről lépésre közölje ezt választott népével, az Ó Testamentumban, ugy hogy a 39-dik ihletett könyv végén, a héberek az igazságnak azt a megértését kapják, hogy «Isten Három».

Az első mondat a Bibliából ez. «Kezdetben Isten teremté a mennyet és a földet». A héberben az Istennek megfelelő szó az elohim, amelynek a szószerinti jelentése «istenek». Ez egy első jel lehetne Isten természetének a töbess számára. Mégis, ez a szó közli az «istenek» jelentést, azomban nem mutatja ezek számát. Hogy a héberek nem értették ezt, látszik abból ahogyan ők fordították a hébert a görögre, Krisztus elötti III században. Ők nem használták a theoi szót, amely jelentése «istenek». Ők inkább használták a ho theos amelynek jelentése az Isten, férfinem, egyes számban.

A Biblia második versében valami más van megemlítve elsőként: «És Isten szelleme lebegett a vizek felett». A «szellem» szó a a héberben ruach jön, amelynek jelentése vagy lehellet vagy szél. Ez a szó a görögben a következő alakban jelenik meg kai pneuma theou vagyis “Istennek lehellete”. A pneuma azaz a ruach egy láthatatlan erő amely nyomást gyakorol a szélhez hasonlóan. A pneuma azaz a egy személy, hanem egy erő. Egyes fordítók inkább a “szél”alakot használják az ó angol “szellem”szó helyett.

Egy későbbi versben (26) Elohim (vagyis a ho theos) az Isten, beszél valakihez: «Alkossunk embert a mi képmásunkra». Vajon Isten saját magával beszél, mintha több lenne? A héberek nem így értették ezt. Ők azt hitték, hogy azok akikhez szólt angyalok voltak (Jób 38:4-7). Nem lehet tudni, a 26 versből olvasva, kit foglal magába ez az «alkossunk» (lehet csak a Fiút, lehet az angyalokat is – fordító megjegyzése). Csak pár ezer év lefolyása után tudtak a háromsághívők egy Háromságot alkotni az 1 versbeli Istenből, a 2 versbeli «szellemből» és a 26 versbeli Fiúból (vagy a Szellemből és a Fiúból). Valóban, ezek közül csupán egy marad “Isten” és van meghatározva az 1 és 26 versekben. Semmi ezekből a versekből nem bizonyítja azt, hogy a szellem egy (külömböző -f.m.) személy lenne, vagy (csak – f.m) a Fiúra van utalás a 26 versben. Ezek kései gondolatok amelyek rá lettek erőltetve a Teremtés szövegére.

Milyen következtetést lehet levonni csupán a Teremtés (1Mózes) első fejezetéből? Van a Teremtő, az Isten (ho theos az 1 és 26 versek). Van a szél vagyis az Isten lehellete amely a vizek felett mozog. És még léteznek más képviselők (legalább egy, a Fiú – f.m) a 26 versbeli “alkossunk” és “a mi” szavakban mondottak által. Igazságos lenne az a következtetés, hogy Isten nem beszél (egyszerre – f.m) arról a titokzatos háromrol az Ő természetéből? Ha ugy ált volna a dolog (és beszélne f.m.), a héberek azonnal észrevették volna ezt.

Hogyan ihlette volna Isten a verseket, hogyha Ő tudomásunkra akarta volna hozni az ő természetének a többességét, három személyként? Nem lett volna nehéz, hiszen a szavak készséggel áltak a rendelkezésére, a végtelenségig, hogy mondja: «Kezdetben az Isten Három Természete alkotá ... és a Harmadik személy lebegett a vizek felett …. és az Isten természetének többessége mondotta saját Magához: «Alkossunk...». Ez a dolog nem lett volna nehéz.

Ha pedig másfelől az igazság az, hogy «az Isten Egy», akkor az 1 Mózes 1:1 azt jelentené, hogy egy Isten volt az Isten, és az isteni lehellet vagy az Isten isteni szele lebegett a vizek felett. Azután, a 26 versben az Isten (ho theos) beszélt egy ismeretlen számú személy előtt akik részt vettek az ember teremtésében, akit Isten teremtett. Nem lényeges tudni milyen sokan voltak beavatva a «teremtsünk» és a «mi» szavak alatt, egyetlen Isten létezik, az Isten, aki parancsot ad bizonyos meg nem nevezetteknek.

Isten neve «Egy» vagy «Három»?

Az 1Mózes 2:4-ben jelenik meg először az Isten Neve. Mit jelent ez a Név? Visszaadja vajon azt a gondolatot, hogy van egy hármas többes vagy csakis Egy? Ebben van néhány nézeteltérés. Mégis, amikor a III-dik századi zsidók lefordították a héber YHWH szavat a görögre. Ők a ho On jelentést tulajdonították neki, amely, néhány tudós szerint: «Az Aki Létezik». Vajon ennek a Névnek az értelme a többes vagy az Egy értelmét közli? Igaz azt mondani, hogy a ho On csupán az Egy gondolatát közli?

Ha az Isten azt akarta volna kifejezni, hogy természetében egy többes három van, nem lett volna nehéz ezt kijelentenie, egy olyan alakban mint ho trias, A Három. Vagy, ho theos trias – Három Isten vagy Hármas-Isten.

Az Isten «Egy» vagy «Három» az Ó Testamentumban?

A héberek sohasem értettek egy semmilyen hármast az Istenben, ugy ahogy a görög filózófusok és az egyiptomi papság tették. A hármasegységű isten gondolata, vagy három isten egyben, megvolt már az ókori világ vallásos kulturáiban. Nem lett volna nehéz ugyanezt a gondolatot közölni, ha az Isten ezt akarta volna. Miért közölni az Egy gondolatát, amikor lényegében, valóban három, figyelembe véve mindazokat a vallásokat amelyek Izráelt körbevették és amelyeknek már volt háromságuk?

Igaz azt állítanunk, hogy semmi az Ó Testamentumból nem közli a Háromság gondolatát, máskülömben a héberek lettek volna az elsők akik megértették volna a feljegyzést. Csakis visszatekintve a háromságos szitákon, a tanult keresztyének megrögzöttek a háromegységben, kezdik emlegetni a háromságos képeket az 1 Mózes 1 és 18 fejezeteiben, vagy az Ézsaiás 6:3-ban.

A háromságos elferdítése az 5Mózes 6:4-nek, ahól a Shema kijelenti, hogy az ÚR az Egy, ecseteli ezt az erőltetett értelmezést, keresve hármat, amikor létezik csak Egy. Amiért a héber echadh jelentheti azt is, hogy egy vagy az első a többiek közül, azt következtetik, hogy ez a vers lett «a legtisztább kijelentője a Háromságnak az egész Bibliából!». Éppenséggel ha elfogadnánk ezt a furcsa háromságos kijelentést, hogy az a héber szó amely az «egy» közlése, egy bizonyos esetben közli az «egy a több közül», csakis a háromságos szitákon keresztül visszatekintve jelenthet hármat, mintsem egy ismeretlem számot.

Az Isten «Egy» vagy «Három» az Új Testamentumban?

Amikor az Új Testamentumhoz érünk, feltehetjük ugyanazt a kérdést: Hogyan tenne Isten, annak érdekében, hogy leleplezze hogy Ő Három és nem egy egyetlen személy? Nem nehéz írni: «A mi istenünk három». Semmi hasonló nem jelenik meg sehól.

A Názáreti Jézusnak sok alkalma volt a 3-mas számot használni Istenre. Figyeljük meg a János 8:16-18-at: «De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz, mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Édesapám, a ki küldött engem. A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. Én vagyok aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Édesapám, a ki küldött engem.» (5Mózes 19:15). Tagadhatja valaki a jó lehetőséget itten, az 5 Mózes 19:15-beli «háromnak» a használatára, annak leleplezésére, hogy az Isten természetének a háromságát bizonyítsa? Jézusnak nem lett volna nehéz mondania: «A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy három ember bizonyságtétele igaz. Én vagyok egy aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Édesapám, valamint bizonyságot tesz rólam a Szent Szellem is». Jézus használhatta volna, azokat a betoldott mondatokat az 1János 5:7-ből, ha háromságos lett volna.

Pál nem tudatlan a hármas számmal kapcsolatban, hiszen ő használja a 2Korintus 12:2-ben (tritou), 14-ben (triton), 13:1-ben (triton, trion), az utolsót az 5Mózes 19:5 szövegösszefüggésében és a személyek többességében. Pál idézi, szintén, az 5Mózes 19:15-öt, de ő hozzáteszi, hogy «három», mutatván, hogy Jézus is tehetett volna hasonlóképpen.

Valóban, furcsának tűnik, hogy ha Jézus része lenne egy háromságnak – ő valóban tudná ezt biztosan – és elszalasztaná ezt a lehetőséget a János 8:17,18-ban. Igazán, lehet azt állítani, hogy egy igazi háromsághívő nem foglalt volna csupán két személyt ebbe az esetbe, hanem idézett volna egy (olyanféle betoldott – f.m.) 1János 5:7-et.

Jézusnak van egy másik lehetősége akkor amikor idézi a Shemát az 5Mózes 6:4-ből, a Márk 12:29 szerint: «Jézus pedig felelé néki: Minden parancsolat között az első: Halljad, ó Izráel! Jehova, a mi Istenünk, Jehova egyetlen egy» (Fordítás az eredeti szöveg 5Mózes 6:4 szerint). Megértvén mit felelt Jézus, a iudeai írástudó ezt mondotta: «Jól van, Mester, helyesen mondtad: ő az Egyetlen (Isten), rajta kívül nincsen más.» (Békés - Dalos fordítása). Akinek Jézus azt mondja, hogy nincs messze Isten királyságától (Márk 12:29-34 RSV). Jézus könnyedén tehette volna, hogy közölje a háromság magyarázatát a héber echadh vagy a görög heis szavakból, mintha három személy(ben f.m) lenne. Ezzel ellentétben, a Názáreti megdícséri az írástudót ennek következtetéséért: Isten az «Egyetlen (Isten), és rajta kívül nincsen más». Ezt lehetett volna mondani, ha Isten Három lett volna.

Annak a lehetősége, hogy kifejezze azt, hogy három van egy egyenletben, megjelenik, ismét, a Máté 11:27-ben: «Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Édesapa, és az Édesapát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú, ki akarja jelenteni» (Békés – Dalos fordítás). Miért hagyná ki a Fiú a Harmadik Személyt a Szent Háromságból? Valóban, ha a Háromság igaz – a Szellem (Harmadik Személy – f.m.) ismerné az Édesapát és a Fiút. Könnyű lett volna mondani: «Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Édesapa, és az Édesapát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a Szellem (Harmadik Személy) ismeri a Fiút és az Édesapát, mert Ő (a Harmadik Személy) ismert nekik»

Hasonló képpen, Pál tisztán mondja, hogy «az Isten Egy»De asemenea, figyelmen kívül hagyván minden alkalmat arra, hogy magyarázza a Háromság Titkát. Két alkalommal mások szövegkontextusában – amikor alkothatott egy háromegyes többest – Pál kihangsúlyozza «Isten Egy». Elöször a Galata 3:20-ban: «A közvetítő azonban nem csak egynek a közvetítője, az Isten pedig egy» (Békés – Dalos fordítása) [ho de theos heis estin]. Pál újból ezt teszi az 1Timótheus 2:5-ben: «Mert egy az Isten [heis gar theos]; egy a közbenjáró is Isten és emberek között: az ember Krisztus Jézus». Ugy ahogy létezik csupán «egy közbenjáró», és nem egy többes (számú) közbenjáró, szintén úgy létezik egy egyetlen Isten.

Éppenséggel «az istenek» pluralitása kontextusában, Pál egy egyetlen Istenről beszél: «nincs más Isten csak egy … nekünk azonban egy az Istenünk: az Édesapa, akitől minden származik, és akitől mi is származunk és egy Úr Jézus Krisztus, aki által van minden dolog és aki által mi is létezünk» (1Korintus 8:4,6 VSR). Valami szemünkbe szökik a lapon: a Szent Szellem (mint Harmadik Személy – f.m.) hiányzik. Evel a jó lehetőséggel és evel a nagyszerű szókészlettel, Pál elveszíti a lehetőséget annak kijelentésére: «Nekünk, az Isten három: az Édesapa, a Fiú és a Szent Szellem.» Egy egyszerű mondat. Miért az Isten Önmaga veszítene el egy ilyen lehetőséget és nem ihleti arra Pált, hogy jelentsen ki egy háromságos istenséget?

Végezetül, egyesek mindjárt el fognak akarni szökni az Efézus 4:4-6-hez és ez ki lesz jelentve mint háromságegység egyenletnek. Olvassátok el tisztán, ahogy illik: «Egy a test és egy a Lélek, mint ahogy a hivatásotok is egy reményre szól. Egy az Úr és egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Édesapja, aki minden fölött áll, mindent átjár, és mindenben benne van» (B-D ford.). Csak «egy» van kijelentve ezekben a versekben Istennek. Távol van attól, hogy egy háromságegység egyenlet legyen, magában foglalva hét «egyet». Csak az «Egyetlen Isten» van «minden fölött» - amely belefoglalja a keresztyén «testet», az «egyetlen Lelket» és az «egyetlen Urat».

Ha Pál háromsághívő lett volna és ha egy háromság Isten ihlette volna, még megírta volna az Efézus 4:4-6-ot eképpen? Hiszen ő mellőzi a szellmet és Jézust az ő kijelentéséből egy «egyetlen Istenről» és befoglalja csupán az Édesapát, aki mindenek felett áll, beleértve a szellemet és Jézust.

Összefoglalás

A fentiek ugy vannak bemutatva mint a Biblia igazságának a kijelentése, mely szerint «Isten Egy» és nem három. Be van mutatva mert, hogy ha «Isten Három», akkor mintha a Biblia más irányba menne. Feltételezik, hogy Isten képes arra hogy közölje azt az egyszerű igazságot, hogy Ő egy Három és ha ez az Ő szándéka, Ő nem éri el célját sok kijelentésében amely azt hangsulyozza, hogy «Isten Egy». Azt kérdezzük, akkor miért az a szám, hogy «Három»?

Friends of the Nazarene Publishing

Nazarene Commentary 2000© by Mark Heber Miller

Back to Index to Biblical Articles